Hello mindenki!
Bocs a hosszú kimaradásért, de visszatértem és újra jönnek a fejezetek. Továbbá olyan kérdéseket kaptam, hogy ,,lesz- e avagy van- e a vampire knightnak 3. évada"?
A válasz erre:
Animében nincs, viszont mangában van. Jobban mondva nevezhetjük így is. Ugyanis a Vampire Knight manga mai napig folytatásos mű. Havi 1 fejezet jelenik meg belőle.
Rakok ki egy szavazást azoknak akiket jobban érdekel a dolog. Lehet szavazni, hogy készítsek e egy honlapot, azért hogy könnyebben elérjétek mind a mangát és mind az animét, továbbá érdekességeket. Akit érdekel kérem, hogy valamiképp, de jelezze, mert jó lenne minél hamarabb elkezdeni az építését.
Szeret titeket: Retasu Sakura
2011. július 21., csütörtök
4. fejezet - Utazás
4. fejezet
Utazás
(Zero szemszöge)
Sikerült 2 perc alatt elérnem a kapuig, tehát bele kellett húznom, ha el akartam érni az erdőt, ahol reményeim szerint nem láthatnak meg. Úti tervem szerint városokon megyek keresztül és közutakon, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Futottam, ahogy csak a lábam bírta. Még úgy is, hogy azt a kis előnyt, hogy közrendű vámpír vagyok, azt is kihasználtam, de egy hajszál választott el attól, hogy ne sikerüljön elérnem a fákat.
A fák mögül még hallottam, ahogy a kapu őr vámpírok beszélgetnek.
- Láttad azt az árnyékot kimenni a kapun?- kérdezte egy magas, karcsú, szőke hajú nemes úrfi.
- Nem. De érzed ezt a szagot? Egy közrendű járt itt- szimatolt a levegőbe egy szintén magas, viszont izmosabb barna hajú, úgyszint nemes úrfi.
- Igen. Érzem. Jelentsük az igazgatónak és Seiren- nek. Meglehet, hogy megszökött a Kiryuu kölyök- rémüldözött a gyufa szál.
- Rendben. Én megyek és jelentek az igazgatónak és Seiren- nek, te maradj itt és őrizd a kaput- osztotta ki a szerepeket az izmosabbik.
- Jól van. Menj!- sürgette a társa.
Amint elment az izmos, megkönnyebbülés fogott el. Ha csak ez a gyufaszál maradt, nem vagyok túl nagy veszélyben. Ennek ellenére eszem ágában sem volt maradni. Indultam is tovább a fák sűrűjében.
Az út alatt összefutottam néhány ostoba korccsal. Az E- szintűek inkább éjszaka merészkednek elő, mert a napfény rengeteget árt nekik. Szégyen arra gondolni, hogy valaha én is közéjük tartoztam. Akkor Yuuki- ból táplálkoztam, hogy életben maradhassak, de sajnos ez sem akadályozta meg, hogy a szörnyeteg, ami az E- szintűekben szunnyad elkezdjen felemészteni belülről. Az E- szintűeknek egy idő után elborul az agyuk és igazi gyilkoló gépekké válnak. Elvesztik minden emberi részüket.
Ez történt majdnem velem is, de mivel Kaname- nak szüksége volt rám, hogy vigyázzak Yuuki- ra és öljem meg a nagybátyját, megitatott a vérével. Kaname tiszta vérű, ezért a vére segített életben maradni és felfejlődni közrendűvé.
Annak ellenére, hogy egykor én is ilyen voltam, nem kegyelmeztem a vér szipolyoknak. Hideg vérrel megöltem mindet, amennyi az utamba került. Az egyik épp az őrület közepén táncolt.
- Amint látom, nincs sok időd hátra, mielőtt kiveszne belőled minden emberi - gúnyolódtam.
- Igazad van! És te leszel az első áldozatom!
- Azt te csak hiszed. Nincs időd átváltozni, mert előtte meghalsz- fenyegettem.
A férfi kb. 29- 30 év körüli lehetett. Izmos, barna, rövid hajú és borostás volt.
- Ki ölne meg? Talán te? Ugyanolyan vagy, mint én. Miért tennél ilyet? Hisz osztozol a sorsomban- nevetett fel.
- Egyáltalán nem vagyok olyan, mint te.Lehet, hogy vérszívó vagyok, de valaha ember voltam és a tudatom teljesen ép, mert nem E- szintű vagyok, hanem közrendű és egyben vámpír vadász.
- Mi? Te egy közrendű vagy? Hogyan lehetséges ez?- fagyott arcára a mosoly.
- Egy tisztavérűnek köszönhetem mindezt. És most mondj búcsút szánalmas kis életednek- szegeztem neki társamat, Bloody Rose- t.
- Te tényleg vadász vagy. Az ott egy vadász fegyver- rémüldözött.
- Bizony. A neve Bloody Rose. Artemisz- Vadász istennő párja és a te halálod! Ég veled!- és elsütöttem Bloody Rose- t.
A férfi hangos ordítás közepette vált hamuvá. Nem volt se lakott terület, se ember a közelben, tehát nem figyelt fel senki a kiáltásokra. Amint teljesen biztos voltam abban, hogy semmi nyom nem maradt a férfiból, tovább indultam. A városi fogadóban szálltam meg az éjszaka maradék részére.
Reggel megreggeliztem a fogadó éttermi részében. Este elfogyasztottam a vér tablettáimat is. Gyűlölöm azokat a pirulákat, de szükségem van rájuk, ha élni akarok. Már pedig akarok. Egyrészt azért, hogy többet lehessek Yori- val. Észre se vettem, hogy idő közben a legjobb és az egyetlen barátommá vált. Másrészt azért, hogy teljesíthessem feladatomat és pontot tegyek Yuuki ügyének végére.
Ezeket a gondolatokat gyorsan ki kellett vernem a fejemből, hogy tovább indulhassak. A városiak furcsán néztek rám. Nem értették hová megyek. Mit sem törődve haladtam az uticélom felé, ,,Kuran" város felé.
Így hívtam, mert a város Kuran fenhatóság alatt van, tudatán kívül. És a slusz poén, hogy Yuuki- t tartják védő szentjüknek. ,,Egy nő, aki megvédi őket az éjszaka véres démonaitól, de közben ő is az éjszaka teremtménye." A legendáik Yuuki- ról szólnak. ,, Egyszer eljön az éj istennője, aki felébred békés álmából és csatlakozik az igazi családjához, a vérhez kötött angyalokhoz." A legenda ,,angyalai" a tisztavérűek és a nemesek, a ,,démonai" az E- szintűek és egyes közrendűek. Teljesen nevetséges. Még hogy angyalok. Elborul az agyam.
Napnyugta volt, mikor ,,Kuran" városba értem. Mielőtt a kastély felé vettem volna az utam, meglátogattam a szökőkutat, melynek szobra a vérhez kötött istennőt ábrázolta. Más néven Yuuki- t.
A szökőkútnál egy asszony imádkozott. Amikor észrevette, hogy én is ott vagyok, abba hagyta az imát és felém fordult.
- Te is a ,,Vérhez kötött istennő"- höz jöttél imádkozni?- kérdezett szelíden.
- Nem. Csak magyarázatot szeretnék találni arra, hogy miért hisznek benne annyian? Miért imádkoznak hozzá, ha ő is ugyanolyan, mint akiktől véd minket?- tettem fel a megválaszolatlan kérdéseimet és a szökőkúthoz léptem.
- Az istennő nem ugyanolyan, mint az ,,éjszaka démonai". Az istennő védi az életünket. Hiába ,,vérhez kötött". Ő nem bánt minket. De most biztos dühös ránk, mert a démonok ismét felbukkantak. Ne feledd fiú! A ,,vérhez kötött istennő" más!- ezzel fogta magát és elment.
Csak mosolyogtam magamban. Yuuki nem dühös, hanem félholt. És hamarosan átlép a pokolba és viszont láthatja a szüleit. Ezekkel a gondolatokkal vágtam neki a hegynek, hogy teljesülhessen a vágyam és egyben az ígéretem is...
Utazás
(Zero szemszöge)
Sikerült 2 perc alatt elérnem a kapuig, tehát bele kellett húznom, ha el akartam érni az erdőt, ahol reményeim szerint nem láthatnak meg. Úti tervem szerint városokon megyek keresztül és közutakon, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Futottam, ahogy csak a lábam bírta. Még úgy is, hogy azt a kis előnyt, hogy közrendű vámpír vagyok, azt is kihasználtam, de egy hajszál választott el attól, hogy ne sikerüljön elérnem a fákat.
A fák mögül még hallottam, ahogy a kapu őr vámpírok beszélgetnek.
- Láttad azt az árnyékot kimenni a kapun?- kérdezte egy magas, karcsú, szőke hajú nemes úrfi.
- Nem. De érzed ezt a szagot? Egy közrendű járt itt- szimatolt a levegőbe egy szintén magas, viszont izmosabb barna hajú, úgyszint nemes úrfi.
- Igen. Érzem. Jelentsük az igazgatónak és Seiren- nek. Meglehet, hogy megszökött a Kiryuu kölyök- rémüldözött a gyufa szál.
- Rendben. Én megyek és jelentek az igazgatónak és Seiren- nek, te maradj itt és őrizd a kaput- osztotta ki a szerepeket az izmosabbik.
- Jól van. Menj!- sürgette a társa.
Amint elment az izmos, megkönnyebbülés fogott el. Ha csak ez a gyufaszál maradt, nem vagyok túl nagy veszélyben. Ennek ellenére eszem ágában sem volt maradni. Indultam is tovább a fák sűrűjében.
Az út alatt összefutottam néhány ostoba korccsal. Az E- szintűek inkább éjszaka merészkednek elő, mert a napfény rengeteget árt nekik. Szégyen arra gondolni, hogy valaha én is közéjük tartoztam. Akkor Yuuki- ból táplálkoztam, hogy életben maradhassak, de sajnos ez sem akadályozta meg, hogy a szörnyeteg, ami az E- szintűekben szunnyad elkezdjen felemészteni belülről. Az E- szintűeknek egy idő után elborul az agyuk és igazi gyilkoló gépekké válnak. Elvesztik minden emberi részüket.
Ez történt majdnem velem is, de mivel Kaname- nak szüksége volt rám, hogy vigyázzak Yuuki- ra és öljem meg a nagybátyját, megitatott a vérével. Kaname tiszta vérű, ezért a vére segített életben maradni és felfejlődni közrendűvé.
Annak ellenére, hogy egykor én is ilyen voltam, nem kegyelmeztem a vér szipolyoknak. Hideg vérrel megöltem mindet, amennyi az utamba került. Az egyik épp az őrület közepén táncolt.
- Amint látom, nincs sok időd hátra, mielőtt kiveszne belőled minden emberi - gúnyolódtam.
- Igazad van! És te leszel az első áldozatom!
- Azt te csak hiszed. Nincs időd átváltozni, mert előtte meghalsz- fenyegettem.
A férfi kb. 29- 30 év körüli lehetett. Izmos, barna, rövid hajú és borostás volt.
- Ki ölne meg? Talán te? Ugyanolyan vagy, mint én. Miért tennél ilyet? Hisz osztozol a sorsomban- nevetett fel.
- Egyáltalán nem vagyok olyan, mint te.Lehet, hogy vérszívó vagyok, de valaha ember voltam és a tudatom teljesen ép, mert nem E- szintű vagyok, hanem közrendű és egyben vámpír vadász.
- Mi? Te egy közrendű vagy? Hogyan lehetséges ez?- fagyott arcára a mosoly.
- Egy tisztavérűnek köszönhetem mindezt. És most mondj búcsút szánalmas kis életednek- szegeztem neki társamat, Bloody Rose- t.
- Te tényleg vadász vagy. Az ott egy vadász fegyver- rémüldözött.
- Bizony. A neve Bloody Rose. Artemisz- Vadász istennő párja és a te halálod! Ég veled!- és elsütöttem Bloody Rose- t.
A férfi hangos ordítás közepette vált hamuvá. Nem volt se lakott terület, se ember a közelben, tehát nem figyelt fel senki a kiáltásokra. Amint teljesen biztos voltam abban, hogy semmi nyom nem maradt a férfiból, tovább indultam. A városi fogadóban szálltam meg az éjszaka maradék részére.
Reggel megreggeliztem a fogadó éttermi részében. Este elfogyasztottam a vér tablettáimat is. Gyűlölöm azokat a pirulákat, de szükségem van rájuk, ha élni akarok. Már pedig akarok. Egyrészt azért, hogy többet lehessek Yori- val. Észre se vettem, hogy idő közben a legjobb és az egyetlen barátommá vált. Másrészt azért, hogy teljesíthessem feladatomat és pontot tegyek Yuuki ügyének végére.
Ezeket a gondolatokat gyorsan ki kellett vernem a fejemből, hogy tovább indulhassak. A városiak furcsán néztek rám. Nem értették hová megyek. Mit sem törődve haladtam az uticélom felé, ,,Kuran" város felé.
Így hívtam, mert a város Kuran fenhatóság alatt van, tudatán kívül. És a slusz poén, hogy Yuuki- t tartják védő szentjüknek. ,,Egy nő, aki megvédi őket az éjszaka véres démonaitól, de közben ő is az éjszaka teremtménye." A legendáik Yuuki- ról szólnak. ,, Egyszer eljön az éj istennője, aki felébred békés álmából és csatlakozik az igazi családjához, a vérhez kötött angyalokhoz." A legenda ,,angyalai" a tisztavérűek és a nemesek, a ,,démonai" az E- szintűek és egyes közrendűek. Teljesen nevetséges. Még hogy angyalok. Elborul az agyam.
Napnyugta volt, mikor ,,Kuran" városba értem. Mielőtt a kastély felé vettem volna az utam, meglátogattam a szökőkutat, melynek szobra a vérhez kötött istennőt ábrázolta. Más néven Yuuki- t.
A szökőkútnál egy asszony imádkozott. Amikor észrevette, hogy én is ott vagyok, abba hagyta az imát és felém fordult.
- Te is a ,,Vérhez kötött istennő"- höz jöttél imádkozni?- kérdezett szelíden.
- Nem. Csak magyarázatot szeretnék találni arra, hogy miért hisznek benne annyian? Miért imádkoznak hozzá, ha ő is ugyanolyan, mint akiktől véd minket?- tettem fel a megválaszolatlan kérdéseimet és a szökőkúthoz léptem.
- Az istennő nem ugyanolyan, mint az ,,éjszaka démonai". Az istennő védi az életünket. Hiába ,,vérhez kötött". Ő nem bánt minket. De most biztos dühös ránk, mert a démonok ismét felbukkantak. Ne feledd fiú! A ,,vérhez kötött istennő" más!- ezzel fogta magát és elment.
Csak mosolyogtam magamban. Yuuki nem dühös, hanem félholt. És hamarosan átlép a pokolba és viszont láthatja a szüleit. Ezekkel a gondolatokkal vágtam neki a hegynek, hogy teljesülhessen a vágyam és egyben az ígéretem is...
2011. április 10., vasárnap
3. fejezet - Szökés
3. fejezet
Szökés
(Zero szemszöge)
Olyan este volt, amikor azt hittem szabad vagyok annyira, hogy egyedül legyek. De az elv és a valóság nem mindig egyforma. Kaien azt mondta, hogy ma este, mikor az összes esti tagozatos kötelező órán van, nem lesz senki, aki vigyázzon rám és börtönné tegye a szobámat. De úgy tűnik tévedett.
Épp végeztem a zuhanyzással, mikor meglátogatott azon este másodszor.
- Mi történt? Nem szoktál ennyiszer feljönni hozzám.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, változtak a tervek. Nem leszel egyedül. Seiren Toga- t állította a maga helyére- mondta.
- Áh, értem! Szóval régi mesteremmel töltöm ezt az ismét csodálatos estét?- dühöngtem, mert átvertek.
Kaien- re nem haragudtam. Szegény nem tudta mit tervezek. Ha egyik vámpír fajzat sincs a helyén, akkor szabad az út kifelé.
- A hangod ellenére nem tűnsz valami zaklatottnak- vonta fel az egyik szemöldökét.
- Nem zaklatott vagyok, hanem csalódott. De már megtanultam régen, hogy sose bízz a vámpírokban.
- Erről én igazán nem tehetek. Sajnálom! Toga hamarosan megérkezik. Addig se okozz galibát ha lehet- sóhajtotta és faképnél hagyott.
Amint kilépett előkapartam a szekrényből a hátitáskámat egy inget és egy kabátot. Felöltöztem és összeszedtem néhány szükséges dolgot a táskába. Egy térképet, két darab tőrt, és töltényeket Bloody Rose- hoz. Mikor pakoltam, akkor toppant be Toga az ajtón.
- Hova- hova fiacskán?- állt meg az ajtóban ölbe tett kézzel.
- Egyet találhatsz és ha nem találod ki kiröhöglek, úgy istenesen- néztem rá, mint egy idiótára szokás.
- Szóval harmadszorra is a Kuran gyerekek után eredsz. Kivételesen nem tartom jó ötletnek Zero! Használd a fejed. Harmadszorra már nem lesznek olyan kegyelmesek veled, mint az előző két alkalommal- ingatta fejét és beljebb lépett a szobába.
- Nem érdekel. Nem érted. Itt a nagy alkalom. Még ha tiszta vérű is, lehetetlen, hogy Yuuki a legutóbbi sérülésből felépült volna. És ha így van könnyű szerrel véget vethetek a szenvedésének. És ha ez meg volt Kaname összeomlik és nem lesz nehéz megbuktatnom őt sem- magyaráztam az elméletemet.
- Igaz. De Kaien és Yori soha sem fogják megbocsátani neked, hogy megölted a kis hercegnőt.
- Hogy jön ide Yori?- kaptam fel a fejem. Mi köze van neki ehhez?
- Semmi különös, de előbb utóbb feltűnik neki, hogy Yuuki sehol sincs. Nem jön látogatóba, nem futnak össze sehol sem. Kérdezősködni fog róla. És a tudattal, hogy megölted Yori legjobb barátnőjét, nem fogsz tudni a szemébe nézni. Lelkifurdalásod lesz előtte és mindenki előtt.
- Értem. E miatt ne fájjon a fejed. Meg fogok birkózni vele. Eddig is remekül titkoltam előtte, hogy akit eddig a legjobban szeretett, az soha nem fog visszatérni. Ezután is menni fog- fordultam vissza és öltözködtem.
Felkaptam egy tiszta inget, farmer gatyát. Felvettem a kabátot és a Bloody Rose- t kezdtem keresni.
- Ne keresd. Nincs itt. Emlékezz! Kaien elzárta- nézett rám lenézően Toga.
- Ne nézz így rám. Nem érdekel a véleményed. Tudom, hogy úgy is elengedsz. Fáj a fogad a bosszúra jól tudom. Bloody Rose miatt pedig ne aggódj. Jól ismerem a nevelő apámat ahhoz, hogy tudjam, a ,,családi" házban rejtette el a pisztolyomat. Méghozzá Yuuki régi szobájában. Azt hiszi az emlékek miatt nem merek majd bemenni, de téved.
- Mért kell ennyire jól ismerned?- fortyogott tanítóm.
- Mert a mesterem voltál. És mert vadász vagy és van büszkeséged, amit egy vámpír tiport el- vontam vállat és megindultam az ajtó felé.
- Nem bánom. Menj, de 3 napon belül itt legyél. Annyi időt tudok nyerni neked, hogy ne tűnjön fel a hiányod- bólintott és együtt indultunk a ház felé, amit a hétvégéken és ünnep napokon használunk.
- És mit kezdesz a vér szívó barátainkkal?
- Seiren- t és a többit bízd rám, de most már tényleg ideje menned, mert 10 perc múlva vége az órájuknak- sürgetett Toga.
Igaza van. Ha nem sietek és az óra vége előtt el nem indulok, akkor nem jutok ki az őrökön. Akkor viszont a kapun sem jutok ki. Gyorsan berohantam a házba, fel a lépcsőn. El kell ismernem, kicsit megtántorodtam Yuuki régi szobájának ajtaja előtt. Eszembe jutott az a test, ami vértől volt mocskos. És nem azért mert vadászott, hanem azért, mert megsebezte a vadász fegyverem. A szíve körül teljesen vörös volt hófehér ruhája, mert a szeretőjét védte.
Ezt a képet gyorsan kivertem a fejemből és bementem. Egy kis széfet találtam Yuuki hajdani fekhelye mellett. Gondolom Kaien itt tölti az éjszakákat, hogy őrizze legkedvesem fegyveremet.
Még szép, hogy nem tudtam a kódot, de nem is volt szükségem rá. A közrendőségneű egyetlen előnye van, hogy néhány érzékszervem és az izmaim erősebbek, mint az embereké. levertem a zárat és zsebre vágtam Bloody Rose- t. Nem is kellett több. Már indultam is a kapu felé. 2 percem volt, hogy tisztes távolba érjek. Ha nem így teszek, elkapnak és megölnek, mielőtt Kaien kimentene a bajból. Ezt azonban nem engedhettem meg magamnak. Mindenképpen végeznem kell a Kuran testvérekkel, mielőtt túlságosan befolyásosakká válnának. És főleg Yuuki- tól kell megszabadulnom. Bocsáss meg Yori! Tudom, hogy nagyon szereted Yuuki- t, de meg kell ezt tennem. Hidd el! Egyszer még megfogod köszönni nekem. Yuuki soha többé nem lesz ugyan olyan, mint volt...
Szökés
(Zero szemszöge)
Olyan este volt, amikor azt hittem szabad vagyok annyira, hogy egyedül legyek. De az elv és a valóság nem mindig egyforma. Kaien azt mondta, hogy ma este, mikor az összes esti tagozatos kötelező órán van, nem lesz senki, aki vigyázzon rám és börtönné tegye a szobámat. De úgy tűnik tévedett.
Épp végeztem a zuhanyzással, mikor meglátogatott azon este másodszor.
- Mi történt? Nem szoktál ennyiszer feljönni hozzám.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, változtak a tervek. Nem leszel egyedül. Seiren Toga- t állította a maga helyére- mondta.
- Áh, értem! Szóval régi mesteremmel töltöm ezt az ismét csodálatos estét?- dühöngtem, mert átvertek.
Kaien- re nem haragudtam. Szegény nem tudta mit tervezek. Ha egyik vámpír fajzat sincs a helyén, akkor szabad az út kifelé.
- A hangod ellenére nem tűnsz valami zaklatottnak- vonta fel az egyik szemöldökét.
- Nem zaklatott vagyok, hanem csalódott. De már megtanultam régen, hogy sose bízz a vámpírokban.
- Erről én igazán nem tehetek. Sajnálom! Toga hamarosan megérkezik. Addig se okozz galibát ha lehet- sóhajtotta és faképnél hagyott.
Amint kilépett előkapartam a szekrényből a hátitáskámat egy inget és egy kabátot. Felöltöztem és összeszedtem néhány szükséges dolgot a táskába. Egy térképet, két darab tőrt, és töltényeket Bloody Rose- hoz. Mikor pakoltam, akkor toppant be Toga az ajtón.
- Hova- hova fiacskán?- állt meg az ajtóban ölbe tett kézzel.
- Egyet találhatsz és ha nem találod ki kiröhöglek, úgy istenesen- néztem rá, mint egy idiótára szokás.
- Szóval harmadszorra is a Kuran gyerekek után eredsz. Kivételesen nem tartom jó ötletnek Zero! Használd a fejed. Harmadszorra már nem lesznek olyan kegyelmesek veled, mint az előző két alkalommal- ingatta fejét és beljebb lépett a szobába.
- Nem érdekel. Nem érted. Itt a nagy alkalom. Még ha tiszta vérű is, lehetetlen, hogy Yuuki a legutóbbi sérülésből felépült volna. És ha így van könnyű szerrel véget vethetek a szenvedésének. És ha ez meg volt Kaname összeomlik és nem lesz nehéz megbuktatnom őt sem- magyaráztam az elméletemet.
- Igaz. De Kaien és Yori soha sem fogják megbocsátani neked, hogy megölted a kis hercegnőt.
- Hogy jön ide Yori?- kaptam fel a fejem. Mi köze van neki ehhez?
- Semmi különös, de előbb utóbb feltűnik neki, hogy Yuuki sehol sincs. Nem jön látogatóba, nem futnak össze sehol sem. Kérdezősködni fog róla. És a tudattal, hogy megölted Yori legjobb barátnőjét, nem fogsz tudni a szemébe nézni. Lelkifurdalásod lesz előtte és mindenki előtt.
- Értem. E miatt ne fájjon a fejed. Meg fogok birkózni vele. Eddig is remekül titkoltam előtte, hogy akit eddig a legjobban szeretett, az soha nem fog visszatérni. Ezután is menni fog- fordultam vissza és öltözködtem.
Felkaptam egy tiszta inget, farmer gatyát. Felvettem a kabátot és a Bloody Rose- t kezdtem keresni.
- Ne keresd. Nincs itt. Emlékezz! Kaien elzárta- nézett rám lenézően Toga.
- Ne nézz így rám. Nem érdekel a véleményed. Tudom, hogy úgy is elengedsz. Fáj a fogad a bosszúra jól tudom. Bloody Rose miatt pedig ne aggódj. Jól ismerem a nevelő apámat ahhoz, hogy tudjam, a ,,családi" házban rejtette el a pisztolyomat. Méghozzá Yuuki régi szobájában. Azt hiszi az emlékek miatt nem merek majd bemenni, de téved.
- Mért kell ennyire jól ismerned?- fortyogott tanítóm.
- Mert a mesterem voltál. És mert vadász vagy és van büszkeséged, amit egy vámpír tiport el- vontam vállat és megindultam az ajtó felé.
- Nem bánom. Menj, de 3 napon belül itt legyél. Annyi időt tudok nyerni neked, hogy ne tűnjön fel a hiányod- bólintott és együtt indultunk a ház felé, amit a hétvégéken és ünnep napokon használunk.
- És mit kezdesz a vér szívó barátainkkal?
- Seiren- t és a többit bízd rám, de most már tényleg ideje menned, mert 10 perc múlva vége az órájuknak- sürgetett Toga.
Igaza van. Ha nem sietek és az óra vége előtt el nem indulok, akkor nem jutok ki az őrökön. Akkor viszont a kapun sem jutok ki. Gyorsan berohantam a házba, fel a lépcsőn. El kell ismernem, kicsit megtántorodtam Yuuki régi szobájának ajtaja előtt. Eszembe jutott az a test, ami vértől volt mocskos. És nem azért mert vadászott, hanem azért, mert megsebezte a vadász fegyverem. A szíve körül teljesen vörös volt hófehér ruhája, mert a szeretőjét védte.
Ezt a képet gyorsan kivertem a fejemből és bementem. Egy kis széfet találtam Yuuki hajdani fekhelye mellett. Gondolom Kaien itt tölti az éjszakákat, hogy őrizze legkedvesem fegyveremet.
Még szép, hogy nem tudtam a kódot, de nem is volt szükségem rá. A közrendőségneű egyetlen előnye van, hogy néhány érzékszervem és az izmaim erősebbek, mint az embereké. levertem a zárat és zsebre vágtam Bloody Rose- t. Nem is kellett több. Már indultam is a kapu felé. 2 percem volt, hogy tisztes távolba érjek. Ha nem így teszek, elkapnak és megölnek, mielőtt Kaien kimentene a bajból. Ezt azonban nem engedhettem meg magamnak. Mindenképpen végeznem kell a Kuran testvérekkel, mielőtt túlságosan befolyásosakká válnának. És főleg Yuuki- tól kell megszabadulnom. Bocsáss meg Yori! Tudom, hogy nagyon szereted Yuuki- t, de meg kell ezt tennem. Hidd el! Egyszer még megfogod köszönni nekem. Yuuki soha többé nem lesz ugyan olyan, mint volt...
2011. február 4., péntek
2. fejezet - Házi őrizet
2. fejezet
Házi őrizet
(Kaien szemszöge)
Két hét telt el a harc óta. Azóta, mióta nevelt fiam, Zero reményeim szerint felhagyott hajdani nevelt lányom, Yuuki üldözésével. Azon a napon, mikor a harc folyt, Yuuki rettenetesen megsebesült Zero miatt. Zero le akarta lőni Kaname- t, Yuuki bátyját és szeretőjét, de Yuuki mindennél jobban szerette Kaname- t, ezért, hogy megvédje őt, a golyó elé állt és saját testével fogta fel azt. Nem voltam tanúja az eseményeknek, de láttam a végkifejletet és az is elég szörnyű volt ahhoz, hogy Zero- t házi őrizet alá vonjuk, ahogy Toga- t is, aki segítette őt.
Az idő eltelt. Folyamatosan szemmel tartottam Zero- t és Toga- t is. Toga iskolánk új tanárja volt. Megfigyeltem a tanítási módszereit és észre kellett vennem, hogy remek tanár. Szigorú az óráin, de tanításon kívül kedves a diákokkal. Az is szemet szúrt nekem, hogy a leány diákok különösen kedvelik. De nem csak Toga- ért rajonganak a lányok. Zero is megváltozott az utóbbi két hétben.
Sok időt tölt Yuuki régi barátnőjével, Sayori Wakaba- val. Folyton együtt vannak. Együtt jártak órára és a szaba idejüket is együtt töltik. Sayori mindig elkísérte Zero- t az orvosi szobába, hogy kicseréljék a kötéseket, amik azért voltak rajta, mert Kaname dühében elvágta az egyik kezén az inat és az egyik lábán is. Kissé sokáig tartott, amíg felépült, de három napja nincs szüksége kötésekre, ám még mindig nem erőltetheti meg magát. Sayori sajnálta őt, mert tudta, hogy Zero egy tipikus sajt kukac típus. Sokat beszélgettek és Zero vigyázott, hogy még véletlenül se terelje a szót Yuuki- ra. Ha Sayori szóba hozta Zero válaszolt rejtetten a kérdésekre, de vigyázott, hogy Yori ne jöjjön rá mire céloz.
Ám a nappali jó lét után jött az éjszaka, amikor jöttek a Kuran- ok által megbízott vámpírok, hogy őrizzék Zero- t. Eredetileg Seiren- t bízták meg, de Seiren nem bízott semmit a véletlenre. Azok közül, akik nem az iskolá határát őrizték, magával vitt plusz egy személyt. Általában éjszaka látogattam meg a fiamat, mert vittem neki a vér tablettákat, mert Zero is vámpír volt. Közrendű vámpír, de vámpír. Fejlettebbek az érzékei, nagyobb a fizikai állóképessége és ereje és gyorsabban gyógyul, mint egy ember. Mindig megkérdeztem hogy van és csak kinevetett.
- Szerinted hogy érzem magam? Be vagyok zárva a szobába. Két vámpír szobrozik az ajtó előtt és még legalább 5 az akadémia határában járőrözik. Elég jól fejeztem ki magam?- nevetett Zero, miközben egy pohár vizet szorongatott a kezében és elvette tőlem a tablettákat.
- Akkor jobban éreznéd magad, ha Sayori is itt lenne?- indultam az ajtó felé, mert érezhetően nem vágyott a társaságomra.
- Nem hiszem. Bár megkönnyítené a bezártságot. Jó vele beszélgetni. Hosszú ideje most érzem magam úgy, hogy igazán élek. Yori elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mégha nem is tudja a teljes igazságot, elfogad ilyen gyilkosnak- erre visszafordultam és láttam, hogy Zero szívéből mosolygott.
- Zero! Te...- kezdtem volna, de felkapta a fejét és eltűnt a mosoly az arcáról.- Semmi! Inkább hagyjuk!- és ott hagytam egyedül.
A napok így folytatódtak még egy ideig. Sayori és Zero olyan jó barátok lettek, mint hajdanán Sayori és Yuuki voltak. Zero számára minden este kínzás és szenvedés volt. Nem tehettem semmit, hiszen Sayori ember volt és szüksége volt az alvásra. Még ha Zero- nak elég is 3- 4 óra alvás, Sayori- nak biztos nem.
Egy nap Zero számára enyhülés jött. Kaname azt az utasítást küldte Seiren- nek, hogy ismét kezdjen el órákra járni, de sose hagyja Zero- t őrizet nélkül. Mindig volt valaki, aki vigyázott rá, nehogy kereket oldjon. Egyszer azonban mégis őrizet nélkül kellett hagyni.
- Ne merészeld elhagyni a szobát. Úgy sem jutsz át az akadémia határán- fenyegette meg Seiren Zero- t.
- Mint ha elhagyhatnám a börtönömet- fordított hátat neki Zero.
- Seiren és társai most órára mennek. Ez fontos óra számukra, mert a fajtájukról fognak többet megtudni és ez mindannyiuk számára kötelező. Tehát légy jó kérlek és ne hagyd el a szobát, különben tudod jól, hogy Kaname nem tűr meg szabad lábon és megölet. Hajtó vadászatot rendelhet el utánad- figyelmeztettem.
- Aha! Ha megígérem, hogy nem megyek sehova és be is tartom, lehet több olyan este, amikor egyedül alhatok és nem bébi csőszökkel?- élénkült fel az érdeklődése.
- Majd meg...- kezdtem volna, de Seiren közbevágott.
- Amíg Kaname nagyúr mást parancsol nem ad, szó sem lehet róla. Felejtsd el ifjú vadász- utasította el és kirohant a szobából, mert kezdődött az órája.- Zero! Kérlek most az egyszer tényleg fogadj szót! Nem hiányzik nekem még egy vita a Kuran családdal.
- Ahogy akarod... Ígérem nem megyek sehova- morogta. Gyűlölte most a világot, ahogy ismerem, de komolyan gondolta.
És valóban. Az este eseménytelenül eltelt...
Házi őrizet
(Kaien szemszöge)
Két hét telt el a harc óta. Azóta, mióta nevelt fiam, Zero reményeim szerint felhagyott hajdani nevelt lányom, Yuuki üldözésével. Azon a napon, mikor a harc folyt, Yuuki rettenetesen megsebesült Zero miatt. Zero le akarta lőni Kaname- t, Yuuki bátyját és szeretőjét, de Yuuki mindennél jobban szerette Kaname- t, ezért, hogy megvédje őt, a golyó elé állt és saját testével fogta fel azt. Nem voltam tanúja az eseményeknek, de láttam a végkifejletet és az is elég szörnyű volt ahhoz, hogy Zero- t házi őrizet alá vonjuk, ahogy Toga- t is, aki segítette őt.
Az idő eltelt. Folyamatosan szemmel tartottam Zero- t és Toga- t is. Toga iskolánk új tanárja volt. Megfigyeltem a tanítási módszereit és észre kellett vennem, hogy remek tanár. Szigorú az óráin, de tanításon kívül kedves a diákokkal. Az is szemet szúrt nekem, hogy a leány diákok különösen kedvelik. De nem csak Toga- ért rajonganak a lányok. Zero is megváltozott az utóbbi két hétben.
Sok időt tölt Yuuki régi barátnőjével, Sayori Wakaba- val. Folyton együtt vannak. Együtt jártak órára és a szaba idejüket is együtt töltik. Sayori mindig elkísérte Zero- t az orvosi szobába, hogy kicseréljék a kötéseket, amik azért voltak rajta, mert Kaname dühében elvágta az egyik kezén az inat és az egyik lábán is. Kissé sokáig tartott, amíg felépült, de három napja nincs szüksége kötésekre, ám még mindig nem erőltetheti meg magát. Sayori sajnálta őt, mert tudta, hogy Zero egy tipikus sajt kukac típus. Sokat beszélgettek és Zero vigyázott, hogy még véletlenül se terelje a szót Yuuki- ra. Ha Sayori szóba hozta Zero válaszolt rejtetten a kérdésekre, de vigyázott, hogy Yori ne jöjjön rá mire céloz.
Ám a nappali jó lét után jött az éjszaka, amikor jöttek a Kuran- ok által megbízott vámpírok, hogy őrizzék Zero- t. Eredetileg Seiren- t bízták meg, de Seiren nem bízott semmit a véletlenre. Azok közül, akik nem az iskolá határát őrizték, magával vitt plusz egy személyt. Általában éjszaka látogattam meg a fiamat, mert vittem neki a vér tablettákat, mert Zero is vámpír volt. Közrendű vámpír, de vámpír. Fejlettebbek az érzékei, nagyobb a fizikai állóképessége és ereje és gyorsabban gyógyul, mint egy ember. Mindig megkérdeztem hogy van és csak kinevetett.
- Szerinted hogy érzem magam? Be vagyok zárva a szobába. Két vámpír szobrozik az ajtó előtt és még legalább 5 az akadémia határában járőrözik. Elég jól fejeztem ki magam?- nevetett Zero, miközben egy pohár vizet szorongatott a kezében és elvette tőlem a tablettákat.
- Akkor jobban éreznéd magad, ha Sayori is itt lenne?- indultam az ajtó felé, mert érezhetően nem vágyott a társaságomra.
- Nem hiszem. Bár megkönnyítené a bezártságot. Jó vele beszélgetni. Hosszú ideje most érzem magam úgy, hogy igazán élek. Yori elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mégha nem is tudja a teljes igazságot, elfogad ilyen gyilkosnak- erre visszafordultam és láttam, hogy Zero szívéből mosolygott.
- Zero! Te...- kezdtem volna, de felkapta a fejét és eltűnt a mosoly az arcáról.- Semmi! Inkább hagyjuk!- és ott hagytam egyedül.
A napok így folytatódtak még egy ideig. Sayori és Zero olyan jó barátok lettek, mint hajdanán Sayori és Yuuki voltak. Zero számára minden este kínzás és szenvedés volt. Nem tehettem semmit, hiszen Sayori ember volt és szüksége volt az alvásra. Még ha Zero- nak elég is 3- 4 óra alvás, Sayori- nak biztos nem.
Egy nap Zero számára enyhülés jött. Kaname azt az utasítást küldte Seiren- nek, hogy ismét kezdjen el órákra járni, de sose hagyja Zero- t őrizet nélkül. Mindig volt valaki, aki vigyázott rá, nehogy kereket oldjon. Egyszer azonban mégis őrizet nélkül kellett hagyni.
- Ne merészeld elhagyni a szobát. Úgy sem jutsz át az akadémia határán- fenyegette meg Seiren Zero- t.
- Mint ha elhagyhatnám a börtönömet- fordított hátat neki Zero.
- Seiren és társai most órára mennek. Ez fontos óra számukra, mert a fajtájukról fognak többet megtudni és ez mindannyiuk számára kötelező. Tehát légy jó kérlek és ne hagyd el a szobát, különben tudod jól, hogy Kaname nem tűr meg szabad lábon és megölet. Hajtó vadászatot rendelhet el utánad- figyelmeztettem.
- Aha! Ha megígérem, hogy nem megyek sehova és be is tartom, lehet több olyan este, amikor egyedül alhatok és nem bébi csőszökkel?- élénkült fel az érdeklődése.
- Majd meg...- kezdtem volna, de Seiren közbevágott.
- Amíg Kaname nagyúr mást parancsol nem ad, szó sem lehet róla. Felejtsd el ifjú vadász- utasította el és kirohant a szobából, mert kezdődött az órája.- Zero! Kérlek most az egyszer tényleg fogadj szót! Nem hiányzik nekem még egy vita a Kuran családdal.
- Ahogy akarod... Ígérem nem megyek sehova- morogta. Gyűlölte most a világot, ahogy ismerem, de komolyan gondolta.
És valóban. Az este eseménytelenül eltelt...
2011. január 16., vasárnap
Vampire Knight magyarul !!!!!!!!
Üdv ismét!
Hoztam egy kis meglepit!
Képzeljétek! Az eredeti Vampire Knight-ot itthon, Magyarországon is elkezdik magyarra fordítani. Mármint a mangát. /Azért remélem az animét is leszinkronizálják!/
Nade itt van egy link, hogy elsőként réaszesülhessetek abban az élvezetben, hogy megvehessétek ezt a remekművet. Én sem fogok késlekedni. Ham,arosan megveszem magamnak.
Itt a link:
http://webshop.hu.axntools.com/webbolt/mangak/vampireknight/1
Jó olvasást!
Hoztam egy kis meglepit!
Képzeljétek! Az eredeti Vampire Knight-ot itthon, Magyarországon is elkezdik magyarra fordítani. Mármint a mangát. /Azért remélem az animét is leszinkronizálják!/
Nade itt van egy link, hogy elsőként réaszesülhessetek abban az élvezetben, hogy megvehessétek ezt a remekművet. Én sem fogok késlekedni. Ham,arosan megveszem magamnak.
Itt a link:
http://webshop.hu.axntools.com/webbolt/mangak/vampireknight/1
Jó olvasást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)