2. fejezet
Házi őrizet
(Kaien szemszöge)
Két hét telt el a harc óta. Azóta, mióta nevelt fiam, Zero reményeim szerint felhagyott hajdani nevelt lányom, Yuuki üldözésével. Azon a napon, mikor a harc folyt, Yuuki rettenetesen megsebesült Zero miatt. Zero le akarta lőni Kaname- t, Yuuki bátyját és szeretőjét, de Yuuki mindennél jobban szerette Kaname- t, ezért, hogy megvédje őt, a golyó elé állt és saját testével fogta fel azt. Nem voltam tanúja az eseményeknek, de láttam a végkifejletet és az is elég szörnyű volt ahhoz, hogy Zero- t házi őrizet alá vonjuk, ahogy Toga- t is, aki segítette őt.
Az idő eltelt. Folyamatosan szemmel tartottam Zero- t és Toga- t is. Toga iskolánk új tanárja volt. Megfigyeltem a tanítási módszereit és észre kellett vennem, hogy remek tanár. Szigorú az óráin, de tanításon kívül kedves a diákokkal. Az is szemet szúrt nekem, hogy a leány diákok különösen kedvelik. De nem csak Toga- ért rajonganak a lányok. Zero is megváltozott az utóbbi két hétben.
Sok időt tölt Yuuki régi barátnőjével, Sayori Wakaba- val. Folyton együtt vannak. Együtt jártak órára és a szaba idejüket is együtt töltik. Sayori mindig elkísérte Zero- t az orvosi szobába, hogy kicseréljék a kötéseket, amik azért voltak rajta, mert Kaname dühében elvágta az egyik kezén az inat és az egyik lábán is. Kissé sokáig tartott, amíg felépült, de három napja nincs szüksége kötésekre, ám még mindig nem erőltetheti meg magát. Sayori sajnálta őt, mert tudta, hogy Zero egy tipikus sajt kukac típus. Sokat beszélgettek és Zero vigyázott, hogy még véletlenül se terelje a szót Yuuki- ra. Ha Sayori szóba hozta Zero válaszolt rejtetten a kérdésekre, de vigyázott, hogy Yori ne jöjjön rá mire céloz.
Ám a nappali jó lét után jött az éjszaka, amikor jöttek a Kuran- ok által megbízott vámpírok, hogy őrizzék Zero- t. Eredetileg Seiren- t bízták meg, de Seiren nem bízott semmit a véletlenre. Azok közül, akik nem az iskolá határát őrizték, magával vitt plusz egy személyt. Általában éjszaka látogattam meg a fiamat, mert vittem neki a vér tablettákat, mert Zero is vámpír volt. Közrendű vámpír, de vámpír. Fejlettebbek az érzékei, nagyobb a fizikai állóképessége és ereje és gyorsabban gyógyul, mint egy ember. Mindig megkérdeztem hogy van és csak kinevetett.
- Szerinted hogy érzem magam? Be vagyok zárva a szobába. Két vámpír szobrozik az ajtó előtt és még legalább 5 az akadémia határában járőrözik. Elég jól fejeztem ki magam?- nevetett Zero, miközben egy pohár vizet szorongatott a kezében és elvette tőlem a tablettákat.
- Akkor jobban éreznéd magad, ha Sayori is itt lenne?- indultam az ajtó felé, mert érezhetően nem vágyott a társaságomra.
- Nem hiszem. Bár megkönnyítené a bezártságot. Jó vele beszélgetni. Hosszú ideje most érzem magam úgy, hogy igazán élek. Yori elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mégha nem is tudja a teljes igazságot, elfogad ilyen gyilkosnak- erre visszafordultam és láttam, hogy Zero szívéből mosolygott.
- Zero! Te...- kezdtem volna, de felkapta a fejét és eltűnt a mosoly az arcáról.- Semmi! Inkább hagyjuk!- és ott hagytam egyedül.
A napok így folytatódtak még egy ideig. Sayori és Zero olyan jó barátok lettek, mint hajdanán Sayori és Yuuki voltak. Zero számára minden este kínzás és szenvedés volt. Nem tehettem semmit, hiszen Sayori ember volt és szüksége volt az alvásra. Még ha Zero- nak elég is 3- 4 óra alvás, Sayori- nak biztos nem.
Egy nap Zero számára enyhülés jött. Kaname azt az utasítást küldte Seiren- nek, hogy ismét kezdjen el órákra járni, de sose hagyja Zero- t őrizet nélkül. Mindig volt valaki, aki vigyázott rá, nehogy kereket oldjon. Egyszer azonban mégis őrizet nélkül kellett hagyni.
- Ne merészeld elhagyni a szobát. Úgy sem jutsz át az akadémia határán- fenyegette meg Seiren Zero- t.
- Mint ha elhagyhatnám a börtönömet- fordított hátat neki Zero.
- Seiren és társai most órára mennek. Ez fontos óra számukra, mert a fajtájukról fognak többet megtudni és ez mindannyiuk számára kötelező. Tehát légy jó kérlek és ne hagyd el a szobát, különben tudod jól, hogy Kaname nem tűr meg szabad lábon és megölet. Hajtó vadászatot rendelhet el utánad- figyelmeztettem.
- Aha! Ha megígérem, hogy nem megyek sehova és be is tartom, lehet több olyan este, amikor egyedül alhatok és nem bébi csőszökkel?- élénkült fel az érdeklődése.
- Majd meg...- kezdtem volna, de Seiren közbevágott.
- Amíg Kaname nagyúr mást parancsol nem ad, szó sem lehet róla. Felejtsd el ifjú vadász- utasította el és kirohant a szobából, mert kezdődött az órája.- Zero! Kérlek most az egyszer tényleg fogadj szót! Nem hiányzik nekem még egy vita a Kuran családdal.
- Ahogy akarod... Ígérem nem megyek sehova- morogta. Gyűlölte most a világot, ahogy ismerem, de komolyan gondolta.
És valóban. Az este eseménytelenül eltelt...
