3. fejezet
Szökés
(Zero szemszöge)
Olyan este volt, amikor azt hittem szabad vagyok annyira, hogy egyedül legyek. De az elv és a valóság nem mindig egyforma. Kaien azt mondta, hogy ma este, mikor az összes esti tagozatos kötelező órán van, nem lesz senki, aki vigyázzon rám és börtönné tegye a szobámat. De úgy tűnik tévedett.
Épp végeztem a zuhanyzással, mikor meglátogatott azon este másodszor.
- Mi történt? Nem szoktál ennyiszer feljönni hozzám.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, változtak a tervek. Nem leszel egyedül. Seiren Toga- t állította a maga helyére- mondta.
- Áh, értem! Szóval régi mesteremmel töltöm ezt az ismét csodálatos estét?- dühöngtem, mert átvertek.
Kaien- re nem haragudtam. Szegény nem tudta mit tervezek. Ha egyik vámpír fajzat sincs a helyén, akkor szabad az út kifelé.
- A hangod ellenére nem tűnsz valami zaklatottnak- vonta fel az egyik szemöldökét.
- Nem zaklatott vagyok, hanem csalódott. De már megtanultam régen, hogy sose bízz a vámpírokban.
- Erről én igazán nem tehetek. Sajnálom! Toga hamarosan megérkezik. Addig se okozz galibát ha lehet- sóhajtotta és faképnél hagyott.
Amint kilépett előkapartam a szekrényből a hátitáskámat egy inget és egy kabátot. Felöltöztem és összeszedtem néhány szükséges dolgot a táskába. Egy térképet, két darab tőrt, és töltényeket Bloody Rose- hoz. Mikor pakoltam, akkor toppant be Toga az ajtón.
- Hova- hova fiacskán?- állt meg az ajtóban ölbe tett kézzel.
- Egyet találhatsz és ha nem találod ki kiröhöglek, úgy istenesen- néztem rá, mint egy idiótára szokás.
- Szóval harmadszorra is a Kuran gyerekek után eredsz. Kivételesen nem tartom jó ötletnek Zero! Használd a fejed. Harmadszorra már nem lesznek olyan kegyelmesek veled, mint az előző két alkalommal- ingatta fejét és beljebb lépett a szobába.
- Nem érdekel. Nem érted. Itt a nagy alkalom. Még ha tiszta vérű is, lehetetlen, hogy Yuuki a legutóbbi sérülésből felépült volna. És ha így van könnyű szerrel véget vethetek a szenvedésének. És ha ez meg volt Kaname összeomlik és nem lesz nehéz megbuktatnom őt sem- magyaráztam az elméletemet.
- Igaz. De Kaien és Yori soha sem fogják megbocsátani neked, hogy megölted a kis hercegnőt.
- Hogy jön ide Yori?- kaptam fel a fejem. Mi köze van neki ehhez?
- Semmi különös, de előbb utóbb feltűnik neki, hogy Yuuki sehol sincs. Nem jön látogatóba, nem futnak össze sehol sem. Kérdezősködni fog róla. És a tudattal, hogy megölted Yori legjobb barátnőjét, nem fogsz tudni a szemébe nézni. Lelkifurdalásod lesz előtte és mindenki előtt.
- Értem. E miatt ne fájjon a fejed. Meg fogok birkózni vele. Eddig is remekül titkoltam előtte, hogy akit eddig a legjobban szeretett, az soha nem fog visszatérni. Ezután is menni fog- fordultam vissza és öltözködtem.
Felkaptam egy tiszta inget, farmer gatyát. Felvettem a kabátot és a Bloody Rose- t kezdtem keresni.
- Ne keresd. Nincs itt. Emlékezz! Kaien elzárta- nézett rám lenézően Toga.
- Ne nézz így rám. Nem érdekel a véleményed. Tudom, hogy úgy is elengedsz. Fáj a fogad a bosszúra jól tudom. Bloody Rose miatt pedig ne aggódj. Jól ismerem a nevelő apámat ahhoz, hogy tudjam, a ,,családi" házban rejtette el a pisztolyomat. Méghozzá Yuuki régi szobájában. Azt hiszi az emlékek miatt nem merek majd bemenni, de téved.
- Mért kell ennyire jól ismerned?- fortyogott tanítóm.
- Mert a mesterem voltál. És mert vadász vagy és van büszkeséged, amit egy vámpír tiport el- vontam vállat és megindultam az ajtó felé.
- Nem bánom. Menj, de 3 napon belül itt legyél. Annyi időt tudok nyerni neked, hogy ne tűnjön fel a hiányod- bólintott és együtt indultunk a ház felé, amit a hétvégéken és ünnep napokon használunk.
- És mit kezdesz a vér szívó barátainkkal?
- Seiren- t és a többit bízd rám, de most már tényleg ideje menned, mert 10 perc múlva vége az órájuknak- sürgetett Toga.
Igaza van. Ha nem sietek és az óra vége előtt el nem indulok, akkor nem jutok ki az őrökön. Akkor viszont a kapun sem jutok ki. Gyorsan berohantam a házba, fel a lépcsőn. El kell ismernem, kicsit megtántorodtam Yuuki régi szobájának ajtaja előtt. Eszembe jutott az a test, ami vértől volt mocskos. És nem azért mert vadászott, hanem azért, mert megsebezte a vadász fegyverem. A szíve körül teljesen vörös volt hófehér ruhája, mert a szeretőjét védte.
Ezt a képet gyorsan kivertem a fejemből és bementem. Egy kis széfet találtam Yuuki hajdani fekhelye mellett. Gondolom Kaien itt tölti az éjszakákat, hogy őrizze legkedvesem fegyveremet.
Még szép, hogy nem tudtam a kódot, de nem is volt szükségem rá. A közrendőségneű egyetlen előnye van, hogy néhány érzékszervem és az izmaim erősebbek, mint az embereké. levertem a zárat és zsebre vágtam Bloody Rose- t. Nem is kellett több. Már indultam is a kapu felé. 2 percem volt, hogy tisztes távolba érjek. Ha nem így teszek, elkapnak és megölnek, mielőtt Kaien kimentene a bajból. Ezt azonban nem engedhettem meg magamnak. Mindenképpen végeznem kell a Kuran testvérekkel, mielőtt túlságosan befolyásosakká válnának. És főleg Yuuki- tól kell megszabadulnom. Bocsáss meg Yori! Tudom, hogy nagyon szereted Yuuki- t, de meg kell ezt tennem. Hidd el! Egyszer még megfogod köszönni nekem. Yuuki soha többé nem lesz ugyan olyan, mint volt...
