5. fejezet - Óvni kell a hercegnőt!

5. fejezet

Óvni kell a hercegnőt!


(Kaname szemszöge)


Miután Kain, Ruka Hanabusa visszatértek a kastélyba, megmutattam nekik Yuuki- t és Hanabusa őrzi őt jelen pillanatban. Mi többiek lementünk az idő közben újjá épült könyvtár szobába, hogy megbeszéljük a teendőket.
 - Nos, mint látjátok, a hercegnő haldoklik!- álltam az ablakhoz és révetegen bámultam kifelé. A holdat néztem és kívántam, hogy Yuuki gyógyuljon meg.
 - Igen uram! A hercegnőt mindenképpen meg kell védeni a kölyöktől és... Aido? Te miért nem vagy Yuuki úrnő mellett?- kiáltott fel Ruka.
 - Mert az úrnő ilyen állapotban nem megy sehova és szeretném én is tudni Kaname nagyúr terveit- méltatlankodott.
 - Pardon, Hanabusa?- markoltam meg a nyakát. Nagyon fel tudott dühíteni, ha Yuuki- t kritizálták.
 - Bocsásson meg, de tényleg szeretném hallani a tervet- hajtott fejet, amennyire tudott a szorításomban.
 - Hogy mered egyedül hagyni a húgomat?- morogtam.
 - Bocsáss meg! Most rögtön vissza megyek őrizni őt!
 - Hah! Jól van!- sóhajtottam.- Mind megyünk. Látni szeretném Yuuki- t és jó ha tudsz a terveimről- nyugodtam le és eleresztettem.
 - Igen Kaname nagyúr!- bólintottak.

Felmentünk Yuuki szobájába. Én Yuuki ágyának szélére, ők pedig a szemben lévő kanapéra ültek.
 - Bármennyire is szeretném, nekem nincs ötletem, hogy védjem meg őt, ha Zero megjelenne ismét. Csak annyit tudok, hogy a legközelebbi alkalommal mindenképpen meg kell halnia- sóhajtottam és megsimogattam kedvesem arcát, homlokát.
 - Nekem van! Öljük meg Zero- t, mielőtt ő öl meg minket- állt elő ötletével Aido.
 - Nem rossz ötlet. Ugyan ezt mondtam én is. Ám bár titeket sem szívesen tennélek ki veszélynek. Sokat köszönhetek nektek. Kell valami kompromisszumot találnunk- néztem fel Yuuki szép arcáról.
 - Köszönjük aggodalmát nagyúr, de minket nem kell féltenie, megvédjük a kastélyt bármi áron- lelkesedett Ruka.
 - Épp ettől tartok. Aido sebesülései is bőven elegek voltak nekünk. Ha Zero idejönne, elrejtőzünk- kezdtem a terv részletes kidolgozását, de Ichijou beleszólt.
 - De Kaname nagyúr! Én nem...
 - Mindannyian, Ichijou! Mind, kivéve... kivéve Yuuki!- ismertettem a parancsomat.
 - Kaname nagyúr! A legjobb az lenne, ha Yuuki úrnőt elvinnénk innen. Shiki édesanyja biztos szívesen látná. Úgy hallottam kigyógyult a depresszióból és ismét dolgozik, mint színész- kereste a megoldást a problémára Aido.
 - Örömmel hallom, hogy jól van, de ezt lehetetlen kivitelezni. Yuuki állapota rosszabb lett, amióta utoljára láttátok. Nem szabad mozgatni, főleg nem utaztatni- vetettem el az ötletet.
 - Értem. Ez valóban megnehezíti a dolgokat. Akkor mi legyen? Nem hagyhatjuk itt, mint szabad préda- dühöngött forró vérű barátunk.
 - Hanabusa! Higgadj le! Kaname nagyúr, amikor az úrnő gyermek volt, hova bújtatták el a tanács elől?- érdeklődött Akatsuki.
 - A kastélynak van egy titkos létesítménye a föld alatt. Miért?
 - Azt hiszem Akatsuki arra céloz, hogy talán az is használ, ha Yuuki úrnőt oda rejtjük el. Nem de?- válaszolt Ruka.
 - Így van. Feltételezem Zero nem ismeri azt a létesítményt. Tehát ott jó helye lenne- helyeselt Kain.
 - Igazatok lehet. Oda levihetjük. Az talán nem árt neki annyit- engedélyeztem.
 - Remek! Akkor a hercegnő biztonsában lesz- örvendezett Ichijou.
 - Igen. Köszönöm. A kedvesem többé- kevésbé biztonságban lesz. Ha megengeditek szeretnék egy kicsit kettesben maradni a húgommal- kértem őket.
 - Igen Kaname nagyúr! Én személy szerint sétálnék egyet a kastély kertjében. Akatsuki, csatlakozol?- állt fel elsőnek Ruka.
 - Ha akarod. Semmi kifogásom ellene- bólintott Kain.
 - Mi pedig Ichijou- val körbenézünk a városban. Ellenőrizzük a pletykákat és hogy nem jött- e idegen- jelentette Aido.
 - Rendben! Csak nyugodtan- bólintottam, de már háttal ülve nekik.
 - Engedelmével...- mondták, és távoztak.

Amint becsukódott az ajtó, teljes figyelmemet Yuuki- nak szentelem. Felemeltem a fejét, magamhoz öleltem és visszahelyeztem a párnájára.
 - Nincs mitől tartanod kedvesem. Ígérem megvédünk. A titkos termek tökéletesen elrejtenek téged Zero szemei és érzékei elől- biztosítottam és megcsókoltam a homlokát.
Nem válaszolt. Hogy is tette volna? Ám de bizonyos voltam benne, hogy javult az állapota. Nem volt láza és a légzése is stabilizálódott. Úgy tűnik, hogy a regenerációs képessége visszaállt és működésbe lépett. Viszont nem sokat segített a gyógyulásában. A lázat levitte, de semmi több. Megfogtam a kezét és mellette maradtam.


(Ruka szemszöge)

Szerettem Yuuki úrnő kertjében sétálni. Bár úrnőjük gyenge volt és beteg, a rózsák mégis gyönyörűek voltak. Épp a szirti pavilontól fordultunk vissza Akatsuki- val, mikor egy váratlan kérdést tett fel nekem.
 - Ruka! Miért engem kértél meg, hogy kísérjelek el ide?
 - Azért, mert ha Aido- t kérem meg most is épp vitatkoznánk, ha meg Ichijou- t, akkor olyan feszült csend lenne. A te társaságodat azonban különösen élvezem- mosolyogtam rá.
 - Valóban?- kérdezett vissza és kis szünet után elém került- Annyira, hogy a kedvemért megpróbálnád elfelejteni Kaname nagyurat és esélyt adnál nekem?- nyújtott felém egy szál rózsát meghajolva.
 - Akatsuki... ez... Hm... Először éljük túl az elkövetkező hónapot. Azután meglátjuk rendben?- fogadtam el a rózsát.
Akatsuki haladt elöl az út további részén és kínos csend terült ránk. Éreztem valamit Akatsuki iránt, de nem tudtam, hogy szerelem, vagy csak szimpla barátságot.

Régen szerelmes voltam Kaname nagyúrba. Legalább is azt hittem. Inkább rajongtam érte, ami más, mint a szerelem.Túl könnyen léptem át rajta, miután kiderült, hogy Yuuki úrnő létezik. Akatsuki már akkor is gyengéd érzelmeket táplált irántam. Mindig megvédett és meghallgatott ha szomorú voltam. Idejét láttam esélyt adni egy valóságos szerelemnek.

Előre szaladtam AkatsukiAkatsuki szeretetének. Így haladtunk tovább a kastély felé.


(Ichijou szemszöge)

Aido- val átnéztük a környező erdőt és a város sikátorait is, de nem találtunk semmit.
 - Ez különös. Eltűnt az összes E- szintű a környékről, pedig itt szokott lenni a legtöbb a város népessége miatt, de mint ha valami elijesztette volna őket, nem igaz Hanabusa?- fordultam hozzá.
 - Igen. Vagy valaki elpusztította őket! Nézd!- mutatott egy kupac hamura.
A folyó mentén haladtunk felfelé az erdőben, a város felé.
 - Csak 2 fegyvert ismerek, amely így végez az áldozatával és csak egy valakit, aki ennyire gyűlöli a saját fajtáját- fejezte be Hanabusa.
 - Valóban. Artemis és Bloody Rose. Mivel Artemis Yuuki hercegnő birtokában van, csak is Bloody Rose lehetett. Azt pedig Zero forgatja. Tehát itt járt- bólogattam.
 - Úgy van. De nem láttuk sehol- értetlenkedett.
 - Hacsak nem a központban van. Ne feledjük. Ő már közrendű. Elvegyülhet az emberek között. És ha ez történt, egy helyen lehet, ahol nem kerestük- elmélkedtem.
 - A szökőkút, Yuuki hercegnő szobrával! Gyerünk oda!- iramodott meg forró fejű barátom, én meg utána.

Negyed óra alatt vissza értünk a városba. A határtól lépésben haladtunk tovább, nehogy irracionális gyorsaságunk szemet szúrjon. A szökőkúthoz érve megálltunk.
 - Itt volt a nyomorult- bosszankodott Hanabusa.
 - Igen. A förtelmes szagát itt hagyta. De a nyom nem friss. Már közel járhat a kastélyhoz. Nekünk is vissza kell mennünk, hogy a hercegnőt biztonságba helyezzük és felkészüljünk a csatára- mutattam a völgy felé, amely az egyetlen szárazföldi bejáratot jelentette a kastélyhoz.
 - Jól van! Szóljunk Kaname nagyúrnak!

Ahhoz képest, hogy az én ötletem volt, Hanabusa indult és érkezett hamarabb a kastélyhoz. Valószínűleg, mert ő szereti legjobban a Kuran testvéreket. Bár mindannyian istenítettük őket, mert olyan szeretettel voltak egymás és népük iránt, mint senki más. Bementünk és a lépcső aljában találkoztunk Ruka- val és Kain- nal.
 - Szervusztok! Hova ez a nagy sietség?- kérdezte Ruka, furán boldog hangsúllyal.
 - Zero a városban járt! Szag nyomokat találtunk a ,,vérhez kötött istennő" szobránál. Nem lehet messze a kastélytól- avattuk be őket a szörnyű valóságba.
 - Az lehetetlen! Hogy szökhetett meg? Hiszen Seiren őrizte őt! Azonnal szólnunk kell az úrnak!- esett kétségbe Ruka.
Bólintottunk és futni kezdtünk felfelé a lépcsőn.


(Kaname szemszöge)

Yuuki szótlan volt, mint a kóma alatt mindig. Fogtam a kezét, simogattam a fejét és beszéltem hozzá. Ezt zavarták meg Aido- ék.
 - Kaname nagyúr! Zero erre tart! Legfeljebb egy óra múlva itt lesz! El kell vinnünk innen Yuuki úrnőt- rontott be a szobába Aido.
 - Micsoda? Hogy kerül ide?- futott el rögtön a gyűlölet és ölbe kaptam Yuuki- t.- Nem érdekes. Ti rejtőzzetek el olyan helyre, ahonnan parancsra lesből támadhattok. Én leviszem Yuuki- t a titkos részlegbe.
 - Igen, Kaname nagyúr!- hajoltak meg és elmentek. Nem mondták meg hova.

Fogtam Yuuki- t és levittem a titkos szobák egyikébe, melyek a kastély alatt helyezkedtek el. Az ajtó a lépcső melletti falon volt, mikor gyerekek voltunk, de most az emeleti kis könyvtár szobából nyílt a bejárat. Kihúztam a könyves polcon a ,,Vérhez kötött Istennő története" című könyvet és megnyílt a bejárat egy szűkebb csigalépcső vitt le a szobákhoz. A leghátsót választottam ki, mondván nem látszik annyira, mint a többi, mert kisebb az ajtaja.

Az volt hajdanán szüleink háló szobája. A falai fehérek voltak és egy ágy volt benne. Az ágy egy baldachinos, két személyes francia ágy volt, kovácsolt vas kerettel. Lefektettem Yuuki- t és betakartam, hogy ne fázzon.
 - Ne aggódj édesem! Megvédelek! Az éjszaka, a mi nappalunk. És mi vagyunk jobban otthon benne- néztem rá reménykedve, hát ha kinyílik a szeme, vagy reagál rá, de semmi. Megfogtam szokás szerint a kezét és simogatni kezdtem, mintha el akarnám altatni...

Megnyitott a weboldal!

Sziasztok!

Megszavaztátok, hogy legyen egy weboldal, ahol össze van foglalva némi információ és az epizódok,  továbbá a manga letöltése. Itt megtaláljátok a legjobb minőséget, amit én is használok. Csak ajánlani tudom őket!

Szóval... MEGNYITOTTUNK!

FIGYELEM! AZ OLDAL FOLYAMATOS FEJLESZTÉS ALATT ÁLL!