Hello mindenki!
Bocs a hosszú kimaradásért, de visszatértem és újra jönnek a fejezetek. Továbbá olyan kérdéseket kaptam, hogy ,,lesz- e avagy van- e a vampire knightnak 3. évada"?
A válasz erre:
Animében nincs, viszont mangában van. Jobban mondva nevezhetjük így is. Ugyanis a Vampire Knight manga mai napig folytatásos mű. Havi 1 fejezet jelenik meg belőle.
Rakok ki egy szavazást azoknak akiket jobban érdekel a dolog. Lehet szavazni, hogy készítsek e egy honlapot, azért hogy könnyebben elérjétek mind a mangát és mind az animét, továbbá érdekességeket. Akit érdekel kérem, hogy valamiképp, de jelezze, mert jó lenne minél hamarabb elkezdeni az építését.
Szeret titeket: Retasu Sakura
2011. július 21., csütörtök
4. fejezet - Utazás
4. fejezet
Utazás
(Zero szemszöge)
Sikerült 2 perc alatt elérnem a kapuig, tehát bele kellett húznom, ha el akartam érni az erdőt, ahol reményeim szerint nem láthatnak meg. Úti tervem szerint városokon megyek keresztül és közutakon, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Futottam, ahogy csak a lábam bírta. Még úgy is, hogy azt a kis előnyt, hogy közrendű vámpír vagyok, azt is kihasználtam, de egy hajszál választott el attól, hogy ne sikerüljön elérnem a fákat.
A fák mögül még hallottam, ahogy a kapu őr vámpírok beszélgetnek.
- Láttad azt az árnyékot kimenni a kapun?- kérdezte egy magas, karcsú, szőke hajú nemes úrfi.
- Nem. De érzed ezt a szagot? Egy közrendű járt itt- szimatolt a levegőbe egy szintén magas, viszont izmosabb barna hajú, úgyszint nemes úrfi.
- Igen. Érzem. Jelentsük az igazgatónak és Seiren- nek. Meglehet, hogy megszökött a Kiryuu kölyök- rémüldözött a gyufa szál.
- Rendben. Én megyek és jelentek az igazgatónak és Seiren- nek, te maradj itt és őrizd a kaput- osztotta ki a szerepeket az izmosabbik.
- Jól van. Menj!- sürgette a társa.
Amint elment az izmos, megkönnyebbülés fogott el. Ha csak ez a gyufaszál maradt, nem vagyok túl nagy veszélyben. Ennek ellenére eszem ágában sem volt maradni. Indultam is tovább a fák sűrűjében.
Az út alatt összefutottam néhány ostoba korccsal. Az E- szintűek inkább éjszaka merészkednek elő, mert a napfény rengeteget árt nekik. Szégyen arra gondolni, hogy valaha én is közéjük tartoztam. Akkor Yuuki- ból táplálkoztam, hogy életben maradhassak, de sajnos ez sem akadályozta meg, hogy a szörnyeteg, ami az E- szintűekben szunnyad elkezdjen felemészteni belülről. Az E- szintűeknek egy idő után elborul az agyuk és igazi gyilkoló gépekké válnak. Elvesztik minden emberi részüket.
Ez történt majdnem velem is, de mivel Kaname- nak szüksége volt rám, hogy vigyázzak Yuuki- ra és öljem meg a nagybátyját, megitatott a vérével. Kaname tiszta vérű, ezért a vére segített életben maradni és felfejlődni közrendűvé.
Annak ellenére, hogy egykor én is ilyen voltam, nem kegyelmeztem a vér szipolyoknak. Hideg vérrel megöltem mindet, amennyi az utamba került. Az egyik épp az őrület közepén táncolt.
- Amint látom, nincs sok időd hátra, mielőtt kiveszne belőled minden emberi - gúnyolódtam.
- Igazad van! És te leszel az első áldozatom!
- Azt te csak hiszed. Nincs időd átváltozni, mert előtte meghalsz- fenyegettem.
A férfi kb. 29- 30 év körüli lehetett. Izmos, barna, rövid hajú és borostás volt.
- Ki ölne meg? Talán te? Ugyanolyan vagy, mint én. Miért tennél ilyet? Hisz osztozol a sorsomban- nevetett fel.
- Egyáltalán nem vagyok olyan, mint te.Lehet, hogy vérszívó vagyok, de valaha ember voltam és a tudatom teljesen ép, mert nem E- szintű vagyok, hanem közrendű és egyben vámpír vadász.
- Mi? Te egy közrendű vagy? Hogyan lehetséges ez?- fagyott arcára a mosoly.
- Egy tisztavérűnek köszönhetem mindezt. És most mondj búcsút szánalmas kis életednek- szegeztem neki társamat, Bloody Rose- t.
- Te tényleg vadász vagy. Az ott egy vadász fegyver- rémüldözött.
- Bizony. A neve Bloody Rose. Artemisz- Vadász istennő párja és a te halálod! Ég veled!- és elsütöttem Bloody Rose- t.
A férfi hangos ordítás közepette vált hamuvá. Nem volt se lakott terület, se ember a közelben, tehát nem figyelt fel senki a kiáltásokra. Amint teljesen biztos voltam abban, hogy semmi nyom nem maradt a férfiból, tovább indultam. A városi fogadóban szálltam meg az éjszaka maradék részére.
Reggel megreggeliztem a fogadó éttermi részében. Este elfogyasztottam a vér tablettáimat is. Gyűlölöm azokat a pirulákat, de szükségem van rájuk, ha élni akarok. Már pedig akarok. Egyrészt azért, hogy többet lehessek Yori- val. Észre se vettem, hogy idő közben a legjobb és az egyetlen barátommá vált. Másrészt azért, hogy teljesíthessem feladatomat és pontot tegyek Yuuki ügyének végére.
Ezeket a gondolatokat gyorsan ki kellett vernem a fejemből, hogy tovább indulhassak. A városiak furcsán néztek rám. Nem értették hová megyek. Mit sem törődve haladtam az uticélom felé, ,,Kuran" város felé.
Így hívtam, mert a város Kuran fenhatóság alatt van, tudatán kívül. És a slusz poén, hogy Yuuki- t tartják védő szentjüknek. ,,Egy nő, aki megvédi őket az éjszaka véres démonaitól, de közben ő is az éjszaka teremtménye." A legendáik Yuuki- ról szólnak. ,, Egyszer eljön az éj istennője, aki felébred békés álmából és csatlakozik az igazi családjához, a vérhez kötött angyalokhoz." A legenda ,,angyalai" a tisztavérűek és a nemesek, a ,,démonai" az E- szintűek és egyes közrendűek. Teljesen nevetséges. Még hogy angyalok. Elborul az agyam.
Napnyugta volt, mikor ,,Kuran" városba értem. Mielőtt a kastély felé vettem volna az utam, meglátogattam a szökőkutat, melynek szobra a vérhez kötött istennőt ábrázolta. Más néven Yuuki- t.
A szökőkútnál egy asszony imádkozott. Amikor észrevette, hogy én is ott vagyok, abba hagyta az imát és felém fordult.
- Te is a ,,Vérhez kötött istennő"- höz jöttél imádkozni?- kérdezett szelíden.
- Nem. Csak magyarázatot szeretnék találni arra, hogy miért hisznek benne annyian? Miért imádkoznak hozzá, ha ő is ugyanolyan, mint akiktől véd minket?- tettem fel a megválaszolatlan kérdéseimet és a szökőkúthoz léptem.
- Az istennő nem ugyanolyan, mint az ,,éjszaka démonai". Az istennő védi az életünket. Hiába ,,vérhez kötött". Ő nem bánt minket. De most biztos dühös ránk, mert a démonok ismét felbukkantak. Ne feledd fiú! A ,,vérhez kötött istennő" más!- ezzel fogta magát és elment.
Csak mosolyogtam magamban. Yuuki nem dühös, hanem félholt. És hamarosan átlép a pokolba és viszont láthatja a szüleit. Ezekkel a gondolatokkal vágtam neki a hegynek, hogy teljesülhessen a vágyam és egyben az ígéretem is...
Utazás
(Zero szemszöge)
Sikerült 2 perc alatt elérnem a kapuig, tehát bele kellett húznom, ha el akartam érni az erdőt, ahol reményeim szerint nem láthatnak meg. Úti tervem szerint városokon megyek keresztül és közutakon, hogy ne szúrjak szemet senkinek. Futottam, ahogy csak a lábam bírta. Még úgy is, hogy azt a kis előnyt, hogy közrendű vámpír vagyok, azt is kihasználtam, de egy hajszál választott el attól, hogy ne sikerüljön elérnem a fákat.
A fák mögül még hallottam, ahogy a kapu őr vámpírok beszélgetnek.
- Láttad azt az árnyékot kimenni a kapun?- kérdezte egy magas, karcsú, szőke hajú nemes úrfi.
- Nem. De érzed ezt a szagot? Egy közrendű járt itt- szimatolt a levegőbe egy szintén magas, viszont izmosabb barna hajú, úgyszint nemes úrfi.
- Igen. Érzem. Jelentsük az igazgatónak és Seiren- nek. Meglehet, hogy megszökött a Kiryuu kölyök- rémüldözött a gyufa szál.
- Rendben. Én megyek és jelentek az igazgatónak és Seiren- nek, te maradj itt és őrizd a kaput- osztotta ki a szerepeket az izmosabbik.
- Jól van. Menj!- sürgette a társa.
Amint elment az izmos, megkönnyebbülés fogott el. Ha csak ez a gyufaszál maradt, nem vagyok túl nagy veszélyben. Ennek ellenére eszem ágában sem volt maradni. Indultam is tovább a fák sűrűjében.
Az út alatt összefutottam néhány ostoba korccsal. Az E- szintűek inkább éjszaka merészkednek elő, mert a napfény rengeteget árt nekik. Szégyen arra gondolni, hogy valaha én is közéjük tartoztam. Akkor Yuuki- ból táplálkoztam, hogy életben maradhassak, de sajnos ez sem akadályozta meg, hogy a szörnyeteg, ami az E- szintűekben szunnyad elkezdjen felemészteni belülről. Az E- szintűeknek egy idő után elborul az agyuk és igazi gyilkoló gépekké válnak. Elvesztik minden emberi részüket.
Ez történt majdnem velem is, de mivel Kaname- nak szüksége volt rám, hogy vigyázzak Yuuki- ra és öljem meg a nagybátyját, megitatott a vérével. Kaname tiszta vérű, ezért a vére segített életben maradni és felfejlődni közrendűvé.
Annak ellenére, hogy egykor én is ilyen voltam, nem kegyelmeztem a vér szipolyoknak. Hideg vérrel megöltem mindet, amennyi az utamba került. Az egyik épp az őrület közepén táncolt.
- Amint látom, nincs sok időd hátra, mielőtt kiveszne belőled minden emberi - gúnyolódtam.
- Igazad van! És te leszel az első áldozatom!
- Azt te csak hiszed. Nincs időd átváltozni, mert előtte meghalsz- fenyegettem.
A férfi kb. 29- 30 év körüli lehetett. Izmos, barna, rövid hajú és borostás volt.
- Ki ölne meg? Talán te? Ugyanolyan vagy, mint én. Miért tennél ilyet? Hisz osztozol a sorsomban- nevetett fel.
- Egyáltalán nem vagyok olyan, mint te.Lehet, hogy vérszívó vagyok, de valaha ember voltam és a tudatom teljesen ép, mert nem E- szintű vagyok, hanem közrendű és egyben vámpír vadász.
- Mi? Te egy közrendű vagy? Hogyan lehetséges ez?- fagyott arcára a mosoly.
- Egy tisztavérűnek köszönhetem mindezt. És most mondj búcsút szánalmas kis életednek- szegeztem neki társamat, Bloody Rose- t.
- Te tényleg vadász vagy. Az ott egy vadász fegyver- rémüldözött.
- Bizony. A neve Bloody Rose. Artemisz- Vadász istennő párja és a te halálod! Ég veled!- és elsütöttem Bloody Rose- t.
A férfi hangos ordítás közepette vált hamuvá. Nem volt se lakott terület, se ember a közelben, tehát nem figyelt fel senki a kiáltásokra. Amint teljesen biztos voltam abban, hogy semmi nyom nem maradt a férfiból, tovább indultam. A városi fogadóban szálltam meg az éjszaka maradék részére.
Reggel megreggeliztem a fogadó éttermi részében. Este elfogyasztottam a vér tablettáimat is. Gyűlölöm azokat a pirulákat, de szükségem van rájuk, ha élni akarok. Már pedig akarok. Egyrészt azért, hogy többet lehessek Yori- val. Észre se vettem, hogy idő közben a legjobb és az egyetlen barátommá vált. Másrészt azért, hogy teljesíthessem feladatomat és pontot tegyek Yuuki ügyének végére.
Ezeket a gondolatokat gyorsan ki kellett vernem a fejemből, hogy tovább indulhassak. A városiak furcsán néztek rám. Nem értették hová megyek. Mit sem törődve haladtam az uticélom felé, ,,Kuran" város felé.
Így hívtam, mert a város Kuran fenhatóság alatt van, tudatán kívül. És a slusz poén, hogy Yuuki- t tartják védő szentjüknek. ,,Egy nő, aki megvédi őket az éjszaka véres démonaitól, de közben ő is az éjszaka teremtménye." A legendáik Yuuki- ról szólnak. ,, Egyszer eljön az éj istennője, aki felébred békés álmából és csatlakozik az igazi családjához, a vérhez kötött angyalokhoz." A legenda ,,angyalai" a tisztavérűek és a nemesek, a ,,démonai" az E- szintűek és egyes közrendűek. Teljesen nevetséges. Még hogy angyalok. Elborul az agyam.
Napnyugta volt, mikor ,,Kuran" városba értem. Mielőtt a kastély felé vettem volna az utam, meglátogattam a szökőkutat, melynek szobra a vérhez kötött istennőt ábrázolta. Más néven Yuuki- t.
A szökőkútnál egy asszony imádkozott. Amikor észrevette, hogy én is ott vagyok, abba hagyta az imát és felém fordult.
- Te is a ,,Vérhez kötött istennő"- höz jöttél imádkozni?- kérdezett szelíden.
- Nem. Csak magyarázatot szeretnék találni arra, hogy miért hisznek benne annyian? Miért imádkoznak hozzá, ha ő is ugyanolyan, mint akiktől véd minket?- tettem fel a megválaszolatlan kérdéseimet és a szökőkúthoz léptem.
- Az istennő nem ugyanolyan, mint az ,,éjszaka démonai". Az istennő védi az életünket. Hiába ,,vérhez kötött". Ő nem bánt minket. De most biztos dühös ránk, mert a démonok ismét felbukkantak. Ne feledd fiú! A ,,vérhez kötött istennő" más!- ezzel fogta magát és elment.
Csak mosolyogtam magamban. Yuuki nem dühös, hanem félholt. És hamarosan átlép a pokolba és viszont láthatja a szüleit. Ezekkel a gondolatokkal vágtam neki a hegynek, hogy teljesülhessen a vágyam és egyben az ígéretem is...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)